2013. május 27., hétfő

Meeting. #1

Meeting.

A nap besütött az ablakomon,viszont furcsa érzéssel keltem föl.Talán a neve: izgalom.Fogalmam sincs,hogy mi vár még ma rám,sajnos mindig is pesszimista voltam,de valahogy át kell váltanom optimistára,de ez nem fog összejönni 2 perc alatt.
Vettem egy hideg fürdőt,fölöltöztem egy fekete leggingsbe és egy lila bő ejtett vállú pólót vettem fel,amin Dreamer felirat volt,és egy fekete topánkát.Egyszerűnek akarok tűnni,remélem sikerül.Már 10 óra,11-kor lesz a találkozó - ahogy a hölgy mondta - egy nagy villában.A címet még tegnap telefonon lediktálta.Valószínűleg taxival előbb odaérnék,de inkább megyek gyalog.Az olcsóbb.
Egy nagy fehéren csillogó villához érkeztem,és a cím is stimmelt.Benyomtam a kapucsengőt,amit azonnal fel is vettek.
-Szia!Már vártunk,gyere!-szólt bele kedvesen a már ismerős női hang.A kapu kinyílt a kertben haladó aszfalton pedig eljutottam az ajtóhoz.Nem nagy táv,de eléggé kifinomult ízlésű személyé lehet ez a "ház".
-Szóval üdv itt,mint már tudod én vagyok Lou Teasdale .-rázott velem kezet,miközben beljebb léptünk,de nem csak ő volt ott.-
-Én pedig Amelia Clark-mosolyogtam Loura.
-Ők itt a One Direction.Fiúk ő még nem ismer titeket...
-Szia én Niall vagyok-ugrott elém rögtön a szőke manó.Van egy kis akcentusa is.
-Én Louis
-Liam.-rázott velem kezet.Liam eléggé tisztelettudó és udvarias.
-Zayn vagyok.-intett nekem ide a menőbb srác.
-Szia, én Harry vagyok.-és ezzel vége lett a bemutatkozásnak.One Direction.Nem hallottam róluk,de az én esetemben ez érthető.
-Te miért nem ismersz minket?-ültünk le a konyhánál lévő amerikai konyha pultjánál lévő székekhez,közben Harry kezdett kérdezgetni.
-Hát,őőőhm...
-Az mind egy,nem ez a lényeg-huh jó hogy megmentett Lou,ő tudja az egész életem történetét,már elmeséltem neki.Ha ezek a srácok megtudnák az igazat,valószínűleg kiröhögnének,vagy megvetnének.Nem ismerem őket,ezért hát ki tudja...-
-Melia te mennyi idős is vagy?-mindent tud rólam Lou,csak a srácok faggatásától akar megmenteni.-
-18
-Kedvenc szín?
-Őőő.Bordó.
-Kiegészítő?
-Karkötő,de nem túl csicsás,inkább legyen szolid.
-Koktél ruhában mi a divat most?-igen,igen ezek a felvételhez kellenek,konkrétan egy gyors állásinterjú.-
-Pasztellszínek,fekete övvel,vagy fonott barna övvel.
-Rendben van minden,fel vagy véve,de először csak segítesz nekem!-tájékoztatott Lou,ezután a srácok elkezdtek öröm táncot járni.Nem komplettek!-
-Itt a jutalmad,ne kérdezd miért adom,és kötelező elvenned!-nyomott a kezembe egy vastag borítékot.Lou nagyon kedves...Bátorítóan rám mosolygott majd elvettem tőle.-
-Igazán köszönöm!Nagyon kedves tőled!
-Segítsek albérletet keresni és berendezkedni?
-Segítenél?Ó Lou nálad tényleg nincs jobb ember...
-Jó,de velünk mi lesz??-ocsúdott fel-azt hiszem- Louis.-
-Itthon maradtok nálam és nem csináltok semmi hülyeséget,értve?
-Igen,majd én vigyázok a rendre,ti csak nyugodtan menjetek.- Liam egészen normális a többiekhez képest.-
-Jajj,köszönöm!-simította meg Liam vállát Lou-Na gyerünk csipkedjük magunkat Melia!-azzal el is indultunk Lou kocsijával.Telefonon beszélt sokáig,én közben az anyós ülésről próbáltam megérteni valamit belőle.
-Meg van a ház,végül nem albérletbe költözöl,hanem vettem egyet.
-Mii???Miért kapok ennyi mindent tőled?Ezt már tényleg nem fogadhatom el,én nagyon kö...
-Nem,nem,nem!Szó sincs róla!Mindent elfogadsz,vagy többet nem állok veled szóba!-fordult felém vezetés közben egy pillanatra.-
-Nagyon köszönöm.De tényleg,hogyan háláljam meg?
-Azzal,hogy nekem dolgozol és szót fogadsz!-mondta kedvesen.A válaszom csak egy bólintás volt.Nagyon sokat köszönhetek már most neki.



Már nagyon eltelt az idő,hisz' már haza értünk a plázából is az új otthonomba.A bútorokat már berakták és a berendezés is kész,a pár ruhadarabom pedig áthoztam.
Van egy kis előszoba ahol egy cipőtartó és egy kabátakasztó van.Ja és a szekrényen egy nagy tükör,nekem nagyon tetszik.Aztán van a konyha,meleg hatást kelt,ez is tetszik.Fürdőszoba,ami engem jellemez,egyszerű,modern,de ugyanakkor csöndes.Imádom!A A szobám egyszerűen szerintem tökéletesen néz ki,öröm lesz itt lennem.És végül a gondolkodó helyem,ahogyan én hívnám.Szóval az erkély.
Mindent Lounak köszönhetek,mert vett nekem egy házat,az ő pénzéből rendeztük be,és még munkát is adott,és jutalom lóvét is.Nem hiszem el...Tényleg sokat köszönhetek neki.Épp az erkélyre ültünk ki a székekre.
-Meg szeretnéd tudni,hogy kik a szüleid?
-Nem.Semmiképp.Ha eddig nem jöttek vissza megkeresni engem,akkor biztos elfelejtettek már.
-Erős lány vagy!
-Muszáj annak lennem.Tényleg neked van egy lányod,ugye?
-Igen,Lux.Nagyon imádom,holnap beviszem majd a munkahelyre!Olyan aranyos,majd meglátod.
-Hol is lesz a munkahelyünk?
-A srácoknál ahol ma voltunk.Van egy tükrös szoba,tele ruhadarabokkal,2 asztallal,ami az enyém és a tiéd.Egyébként holnap nagyon sokat kell majd dolgoznunk,lehet,hogy ott kell aludjunk!
-Oké.Akkor reggel vigyek magammal cuccot,vagy majd délután átugrok érte?
-Szerintem majd délután.
-Nekem viszont már tényleg mennem kell,mert 7 óra és még nem voltam,otthon,szóval biztos áll a bál...-ezen felnevettünk.Kikísértem az ajtóig aztán elköszöntünk egy öleléssel.Megbeszéltük,hogy reggel 8-ra menjek.Szóval 6-kor kell kelnem.
Miután Lou elment,sokat gondolkodtam.Lou és 1D - utánuk néztem az újdonsült laptopomon- elég közvetlenek és kedvesek.Nem gondoltam volna,hogy ezek a londoni emberek majd így befogadnak.Elvégre az árvaházban nem tudtam sokat tudtam az életről.A gondolataim lefárasztottak ezért elmentem letusolni és rögtön el is szundítottam.



2013. május 26., vasárnap

Prologue

Prologue

Amelia Clark (Melia)


Soha nem voltam boldog.A gyermekkorom az árvaházban töltöttem.Senkim sincs.A szüleim a megszületésem után rögtön az árvaházba dobtak.Igen,nem ismerem őket,de biztos,hogy azért adtak be oda,mert csak egy újabb teher lettem volna.
Most töltöttem a 18-at. Szabad utamra engedtek.Egyenlőre kevés ruhám van,nincs munkám,a lakás pedig nem az enyém,hanem az árvaház adta ideiglenesen.Elkezdtem munkát keresni.Végül egy styleist fogadott magához amolyan "mindenesnek",aki mindenben segít,de azt mondta,hogy még a styleistkodásban is segíthetek,ha úgy gondolja megfelelek a kritériumoknak.
Eddig nem volt olyan 'hűű de boldog" életem,de érzem legbelül,hogy valami változni fog,ami gyökeresen megváltoztat engem is.Soha nem mertem nagyokat gondolni,de mi van,ha ez még is olyan 'nagyon nagy' lesz?Napjaim boldogabbak lesznek? A munka majd felvidít? Találok barátokat? Vagy talán egyedül leszek? Befogadnak a munkahelyi emberek?