Meeting. #1

Meeting.

A nap besütött az ablakomon,viszont furcsa érzéssel keltem föl.Talán a neve: izgalom.Fogalmam sincs,hogy mi vár még ma rám,sajnos mindig is pesszimista voltam,de valahogy át kell váltanom optimistára,de ez nem fog összejönni 2 perc alatt.

Vettem egy hideg fürdőt,fölöltöztem egy fekete leggingsbe és egy lila bő ejtett vállú pólót vettem fel,amin Dreamer felirat volt,és egy fekete topánkát.Egyszerűnek akarok tűnni,remélem sikerül.Már 10 óra,11-kor lesz a találkozó - ahogy a hölgy mondta - egy nagy villában.A címet még tegnap telefonon lediktálta.Valószínűleg taxival előbb odaérnék,de inkább megyek gyalog.Az olcsóbb.

Egy nagy fehéren csillogó villához érkeztem,és a cím is stimmelt.Benyomtam a kapucsengőt,amit azonnal fel is vettek.

-Szia!Már vártunk,gyere!-szólt bele kedvesen a már ismerős női hang.A kapu kinyílt a kertben haladó aszfalton pedig eljutottam az ajtóhoz.Nem nagy táv,de eléggé kifinomult ízlésű személyé lehet ez a "ház".

-Szóval üdv itt,mint már tudod én vagyok Lou Teasdale .-rázott velem kezet,miközben beljebb léptünk,de nem csak ő volt ott.-

-Én pedig Amelia Clark-mosolyogtam Loura.

-Ők itt a One Direction.Fiúk ő még nem ismer titeket...

-Szia én Niall vagyok-ugrott elém rögtön a szőke manó.Van egy kis akcentusa is.

-Én Louis

-Liam.-rázott velem kezet.Liam eléggé tisztelettudó és udvarias.

-Zayn vagyok.-intett nekem ide a menőbb srác.

-Szia, én Harry vagyok.-és ezzel vége lett a bemutatkozásnak.One Direction.Nem hallottam róluk,de az én esetemben ez érthető.

-Te miért nem ismersz minket?-ültünk le a konyhánál lévő amerikai konyha pultjánál lévő székekhez,közben Harry kezdett kérdezgetni.

-Hát,őőőhm...

-Az mind egy,nem ez a lényeg-huh jó hogy megmentett Lou,ő tudja az egész életem történetét,már elmeséltem neki.Ha ezek a srácok megtudnák az igazat,valószínűleg kiröhögnének,vagy megvetnének.Nem ismerem őket,ezért hát ki tudja...-

-Melia te mennyi idős is vagy?-mindent tud rólam Lou,csak a srácok faggatásától akar megmenteni.-

-18

-Kedvenc szín?

-Őőő.Bordó.

-Kiegészítő?

-Karkötő,de nem túl csicsás,inkább legyen szolid.

-Koktél ruhában mi a divat most?-igen,igen ezek a felvételhez kellenek,konkrétan egy gyors állásinterjú.-

-Pasztellszínek,fekete övvel,vagy fonott barna övvel.

-Rendben van minden,fel vagy véve,de először csak segítesz nekem!-tájékoztatott Lou,ezután a srácok elkezdtek öröm táncot járni.Nem komplettek!-

-Itt a jutalmad,ne kérdezd miért adom,és kötelező elvenned!-nyomott a kezembe egy vastag borítékot.Lou nagyon kedves...Bátorítóan rám mosolygott majd elvettem tőle.-

-Igazán köszönöm!Nagyon kedves tőled!

-Segítsek albérletet keresni és berendezkedni?

-Segítenél?Ó Lou nálad tényleg nincs jobb ember...

-Jó,de velünk mi lesz??-ocsúdott fel-azt hiszem- Louis.-

-Itthon maradtok nálam és nem csináltok semmi hülyeséget,értve?

-Igen,majd én vigyázok a rendre,ti csak nyugodtan menjetek.- Liam egészen normális a többiekhez képest.-

-Jajj,köszönöm!-simította meg Liam vállát Lou-Na gyerünk csipkedjük magunkat Melia!-azzal el is indultunk Lou kocsijával.Telefonon beszélt sokáig,én közben az anyós ülésről próbáltam megérteni valamit belőle.

-Meg van a ház,végül nem albérletbe költözöl,hanem vettem egyet.

-Mii???Miért kapok ennyi mindent tőled?Ezt már tényleg nem fogadhatom el,én nagyon kö...

-Nem,nem,nem!Szó sincs róla!Mindent elfogadsz,vagy többet nem állok veled szóba!-fordult felém vezetés közben egy pillanatra.-

-Nagyon köszönöm.De tényleg,hogyan háláljam meg?

-Azzal,hogy nekem dolgozol és szót fogadsz!-mondta kedvesen.A válaszom csak egy bólintás volt.Nagyon sokat köszönhetek már most neki.

Már nagyon eltelt az idő,hisz' már haza értünk a plázából is az új otthonomba.A bútorokat már berakták és a berendezés is kész,a pár ruhadarabom pedig áthoztam.

Van egy kis előszoba ahol egy cipőtartó és egy kabátakasztó van.Ja és a szekrényen egy nagy tükör,nekem nagyon tetszik.Aztán van a konyha,meleg hatást kelt,ez is tetszik.Fürdőszoba,ami engem jellemez,egyszerű,modern,de ugyanakkor csöndes.Imádom!A A szobám egyszerűen szerintem tökéletesen néz ki,öröm lesz itt lennem.És végül a gondolkodó helyem,ahogyan én hívnám.Szóval az erkély.

Mindent Lounak köszönhetek,mert vett nekem egy házat,az ő pénzéből rendeztük be,és még munkát is adott,és jutalom lóvét is.Nem hiszem el...Tényleg sokat köszönhetek neki.Épp az erkélyre ültünk ki a székekre.

-Meg szeretnéd tudni,hogy kik a szüleid?

-Nem.Semmiképp.Ha eddig nem jöttek vissza megkeresni engem,akkor biztos elfelejtettek már.

-Erős lány vagy!

-Muszáj annak lennem.Tényleg neked van egy lányod,ugye?

-Igen,Lux.Nagyon imádom,holnap beviszem majd a munkahelyre!Olyan aranyos,majd meglátod.

-Hol is lesz a munkahelyünk?

-A srácoknál ahol ma voltunk.Van egy tükrös szoba,tele ruhadarabokkal,2 asztallal,ami az enyém és a tiéd.Egyébként holnap nagyon sokat kell majd dolgoznunk,lehet,hogy ott kell aludjunk!

-Oké.Akkor reggel vigyek magammal cuccot,vagy majd délután átugrok érte?

-Szerintem majd délután.

-Nekem viszont már tényleg mennem kell,mert 7 óra és még nem voltam,otthon,szóval biztos áll a bál...-ezen felnevettünk.Kikísértem az ajtóig aztán elköszöntünk egy öleléssel.Megbeszéltük,hogy reggel 8-ra menjek.Szóval 6-kor kell kelnem.

Miután Lou elment,sokat gondolkodtam.Lou és 1D - utánuk néztem az újdonsült laptopomon- elég közvetlenek és kedvesek.Nem gondoltam volna,hogy ezek a londoni emberek majd így befogadnak.Elvégre az árvaházban nem tudtam sokat tudtam az életről.A gondolataim lefárasztottak ezért elmentem letusolni és rögtön el is szundítottam.