Good,if you have to help you anyone. ♥ #4

Good,if you have to help you anyone.

Egyébként jó reggelt.Ez a tegnapi nap...Nagyon nagyon jól sikerült,a délelőtti eseményeket leszámítva.Mondjuk nem bántam meg,hogy Harryvel megismertük egymást sokkal közelebbről.Mondjuk amikor a fiúk után néztem a neten,akkor állandóan a cikkekben csak az volt,hogy ő egy szívtipró nőcsábász.Pedig szerintem ez nem is így van.Jó fej,és néha még meg is ölel :) .

Mára ezt vettem fel.Imádom ezt a karkötőt,tegnap vásárlás közben vettem!

9-re tökéletesen beértem a 1D házba.Egy lélek sem volt a nappaliban,úgyhogy lementem a dolgozó szobába.Csak nem késtem?!...

-Halihó!-nyitottam az ajtót.már mindenki itt volt.Visszaköszönt mindenki vagy szóban vagy egy intéssel.Mikor bejöttem,becsuktam az ajtót és elmentem a helyemre,majd lepakoltam,az ottani kis hűtőbe meg betettem a nasim.Végül leültem a helyemre.

-Hogy vagy?-jött egy kedves hangú kérdés Loutól.

-Köszi jól,nem tudom,de már sokkal jobb alvó lettem ebben a pár napban.

-Na végre,ennek örülök!-mosolygott rám-Ma hirtelen csak két outfit van amit meg kell csinálnod.Nem sok mára a rendelés!Úgyhogy elengednélek akkor mikor végzel.

-Juhéj,köszi-köszi-köszi!!-ugrándoztam örömömben ülve.Gyorsan el is kezdtem dolgozni a két szetten.Egyébként a fiúk a kanapén-az ablak alattin,amúgy sok kanapé van-ott ültek és röhögtek valamin.Elég jóízűen.Már megterveztem az anyagon a lapon szereplő ruhát,amikor valaki leült mellém.
-Jó reggelt!-szólalt meg mély,kedves hangján Harry.
-Jó reggelt neked is!-nem tudtam felnézni a szövetek közül,mert ha most elrontom akkor annyi.
-Ugye minden rendben?-hajolt az arcomhoz teljesen közel,csak pár centi volt köztünk.Én csak bólogatni tudtam.Meglepődtem a közelségétől,Harry még nem volt ilyen velem,sőt még senki.Egy pár percig még ott üldögélt mellettem,aztán visszament a fiúkhoz.Nekem ez túl sok volt,már a szöveteket is kivágtam,de egyszerűen semmire sem tudtam odafigyelni...Miért van ez velem?
-Lou ha nem lenne gond,most kicsit levegőzök...
-Jó,én is megyek,mert kész káosz a fejem.
-Anya,ééén is!!-szólalt fel Luxy Harry öléből.
-Jó,majd Harry kihoz.-felelte fáradtan Lou.Szerintem ma nem sokat aludhattak Luxy miatt.Szegénykék.
Kimentünk a friss levegőre,a kertben van egy pad,az egyikre én leültem,Harry rögtön mellém pattant,így Lou és Lux ültek a kicsit arrébb lévő padra.
-Nem sokára el kell mennünk a menedzsmenthez és addigra már végzel a munkával,szóval...Mikor menjek érted?Vagy találkozzunk valahol?
-Őőő...Gyere át hozzám mondjuk 1-re.
-Okés.
-Amúgy miért kell mennetek hozzá?-fordultam kicsit balra,hogy lássam az arcát.
-Ja..Sosem mondja csak hív,de valamilyen megbeszélésről beszélt...-mosolygott rám a fürtös.
-Értem.Na én bemegyek,mert ma Lou akkor enged el,ha kész vagyok.
-Én is megyek,mert mi meg indulunk.-mondta fájdalmas hangon Harry.Szerintem nem imádják a menedzserüket.Túl élik.
Ahogy mondta Harry,el is indultak percek alatt.Én magányosan dolgoztam,mert Lout ilyenkor nem nagyon szeretem zavarni munka közben-elég ha Luxy zavarja-és hiányzott a fiúk társasága.Legfőképp Harryé.Nagyon gyorsan végeztem egyébként,11-kor.Ez az!!!
-Lou akkor én nem zavarok tovább,sietek haza.-álltam fel nyújtózkodni,majd mosolyogtam rá.
-Együtt ebédeltek?-kérdezte bátorító hangon Lou.Eddig úgy volt,hogy senki nem tudja.
-Igen..Tegnap elhívott.-mondtam boldogan.
-Csak okosan!-ezt a mondatát nem nagyon értettem.Mit okosan?Nem baj,mindegy.

-Hát akkor..Sziasztok!
-Szia!-és szaladtam is haza.De valamiért gyalog.Jól esett.


Bevallom kicsit izgulok az együtt ebédelés miatt.Bár ezt sem értem miért.Talán azért,mert az utóbbi 1-2 napban Harry kicsit,na jó nem kicsit,közelebb került hozzám.Amikor munkaidőben sétálgattunk a parkban,akkor szinte mindent elmeséltünk egymásnak magunkról.És,hogy így jobban megismertem,nem is tudom...Megtetszett a belső énje is.
Van még egy órám elkészülni.Elmentem letusolni,hajat mosni,fogat mostam,meg hasonlók.Fürdés után csak simán belebújtam egy-a méretemnél nagyobb-köntösbe.Olyan puha...A hajamat megszárítottam,majd kicsit még kivasaltam,hogy ne nézzek ki hülyén.Aztán jött a ruha választás,végül ezt vettem fel:

A kis barna táskámba pedig gondosan beleraktam a pénztárcám,a telefonom,zsepit és még egy-két kevésbé fontos dolgot.Mire észbe kaptam az órám 12:57-et mutatott.Éééés csengettek is,úgyhogy lerohantam a táskámmal a lépcsőn és rögtön mentem is ajtót nyitni.
-Szia.-köszönt Harry miközben végigmért. 
-Szia.-köszöntem vissza.Rajta farmer és egy fehér póló volt,ami egyébkén nagyon jól áll neki.Miközben elindultunk és beültem az autójába,azon gondolkodtam,hogy milyen jól néz ki Harry.Mondjuk mindig ilyen ruhákat vesz fel,de most valahogy észre vettem,hogy nagyon...Szexin néz ki naaa.Na jó ezen a kijelentésemen röhögni kell.Hirtelen viszont arra eszméltem,hogy már jó pár perce úton vagyunk.
-És..Hova megyünk kedves Harry Menthetetlen Styles?
-Étterembe?-átvette sikeresen tőlem a szarkazmust.Jól csinálja.-Egyébként egy étterembe,ami itt van a közelben kedves...Ó én inkább átkölteném.Melia Elbűvölő St...Clark.-Pff ezen mind a ketten elröhögtük magunkat.Zengett a kocsi...Majdnem azt mondta a Clark helyett,hogy Styles.Kicsit sem keveredett bele a nevekbe végül is.Hahaahaaa.
-Mondtam,hogy elbűvölő vagy...-fordult felém egy kicsit mikor megálltunk az étterem előtt.Ez a mosoly..Á!
Én persze csak gondolom nagyon de nagyon elpirultam,szóval Harry küldött egy olyan pillantást,ami arra utalt,hogy szálljunk ki és végre menjünk kajálni.Szépen mondva enni :)
-Helló.Nektek mit hozhatok?-kérdezte egy körülbelül annyi idős fiú,mint mi.Kicsit tovább időztek rajtam a fiú pillantásai,Harry meg kicsit feszültebb lett.Kérdőjelek a fejemben,szuper.
-Én-én egy...ilyet!-mutattam az étlapra,megtörve a harccal teli csendet.Huh.
-Én ezt.-mondta lenéző hanggal Harry,majd rámutatott,arra amit kiválasztott.
-M...Minden rendben?-kérdeztem Harrytől,mikor már elment a pincér fiú.Kicsit félve kérdeztem.
-Persze semmi..Csak miért bámul ennyire.-mondta idegesen,majd az asztalon pihentetett kezem megfogta.Valamit legbelül,de nagyon mélyen,éreztem valamit.Nem tudom mi ez az érzés,tegnap is ezt a furcsa erőt éreztem,mikor Harry megpuszilt.De ez nem valami fájdalmas érzés,inkább jó,kellemes.Hirtelen elhúztam a kezem.Nem tudom miért tettem ezt,Harry is értetlenül meredt rám.Még magamat sem értem...Azonban pillanatok alatt a már látott pincér fiú kihozta a rendelésünk.Harry még vetett rá egy megsemmisítő pillantást majd nyugodtan elfogyasztottuk az ennivalónkat,beszélgetés közben.
Én már az utolsó falatot nyeltem,de úgy láttam Harry is.
-Nincs kedved sétálni megint?
-De szívesen megyek.-mosolyogtam rá.Kifizette Harry amit kellett és indultunk is sétálni.

-Mondhatok valamit?-kérdezte bizalmas hangon Harry.Talán nagyon komoly a dolog.Még egy kérdőjel..
-Persze,csak nyugodtan,bármit!-bólogattam hevesen,hogy bátran mondhatja.
-Tudom hogy pár napja ismerjük egymást meg ilyesmi...De én nagyon megkedveltelek és amit időt veled töltök,akkor legalább nincs semmi gondom...-sétáltunk tovább.És erre mit mondjak?Mondom amit érzek.
-Én is megkedveltelek...-mondtam kicsit sem magabiztosan.Talán félek kimondani?
-Az a helyzet,hogy...Én nem csak barátilag.-Kicsit megijedtem.Kicsit?Nem kifejezés.Most...Akkor mi van??????
-Harry...Én igazából nem is tudom,hogy hogyan kedvellek.Már mint érted...És azt érzem,hogy...Hogy amikor veled vagyok akkor egy nagyon mély érzés eláraszt és nem is tudok dönteni a pillanatban,összezavarodok,mikor közelebb vagy hozzám és idegen ez nekem.-az én mondandómnál már leültünk arra a padra,ahol tegnap beszélgettünk.-Szóval lehet,hogy nem csak barátilag,csak nem tudom...Lehet,hogy félek hinni az érzéseimnek.Már ismerlek és te is ismersz.Én személy szerint tegnap óta közelebb kerültem hozzád...Aminek nagyon örülök.
-Igazából én is.És azt kell,hogy mondjam,hogy majdnem hogy magamnál is jobban szeretlek!-itt belepirultam az egészbe...Csak ültünk ott a padon egymás mellett,közel és azon gondolkodtam,amit Harry mondott.Tényleg ennyire szeret?Nekem még soha semmilyen párkapcsolatom nem volt és...Tanácstalan vagyok.
-Harry nem lenne gond,ha most haza mennék?Remélem nem haragszol,csak..
-De hogy!Bár kérdezhetnék valamit?
-Igen.-Fú mi jön még egy ekkora vallomás után mint ez volt??Kérdőjelek!Haha.
-Mondta Liam,hogy elhívott a mai buliba téged...Jönnél velem?
-Persze!!!-szerintem még a szemeim is csillogtak az ajánlattól.Ennek is nagyon örülök,hogy elhívott,hogy menjünk együtt.Most felmérhetetlenül boldog vagyok,de az érzéseimben meg bizonytalan.Ilyenkor földhöz vágnék valamit.:)
-Mennyi az idő?
-4 óra mindjárt..
-Hm.Mikorra jössz hozzám?
-8 óra megfelel?-kérdezte nagyképűen.Ez az arc...Mindjárt röhögőgörcsöm lesz!
-Teljes mértékbe.-nevettem fel.
-Akkor én még haza megyek most,mert veszek valami elviselhető ruhát.Meg cipőt..Meg egy csomó mindent.
-Oké,akkor most haza vigyelek?
-Aha,megköszönném-bólintott Harry egyet majd fel is álltunk A Padunkról és mentünk ki a kocsijához.Hazafelé nem nagyon beszélgettünk,ő az útra figyelt én meg igazából csak néztem a felhőket meg ilyesmi.Aztán egyszer csak megálltunk a házam előtt.Mind ketten kiszálltunk.Az ajtóig elkísért.
-Hát akkor majd gyere.-valami oknál fogva odamentem hozzá és egy puszit nyomtam szája sarkához.Még én is megijedtem magamtól,szerintem én ilyenkor átmegyek valami robotba.De a puszi után Harry rögtön megölelt és szorosan magához húzott.Én vállára tettem kezeim,ő pedig összekulcsolta ujjat derekamon.Már megint az az érzés.De...milyen érzés???
-Az előbb menni akartál.-suttogta fülembe Harry rekedtes hangján.Elolvadjak?!
-Tudom.De így eléggé kényelmes.-ezen felnevettünk de aztán bontottuk az idilli pillanatunkat.Elköszöntünk egy-egy 'szia'-val és bementem rögtön a házba.Hát...Ki kellene takarítanom egy kicsit,de csak porszívózni.Oké,hogy nem sokat vagyok itthon,de azért ne nézzen ki úgy a ház,mint egy ól...
Miután kiporszívóztam,felkaptam a telefonom az asztalról és Lout tárcsáztam...

-Szia.Nagy szükségem lenne rád.
-Szia.Jajj ugye nincs semmi baj?
-Nincs csak gyere át,ha tudsz.
-Már is ott leszek,5 perc.
-Oké köszi.-majd bontottam is a vonalat.És tényleg 5 perc kellett neki,és meg is érkezett.Beengedtem,ledobtuk magunkat a kanapéra és a közepébe is vágtam.
-Szóval kellene tanács,mert ma Harry...-és fél órán keresztül adta a tanácsokat vagy magyarázott.Jó,hogy rá lehet számítani.Pót Anya :)♥
Háromnegyed hatkor Lou ellátott elég tanáccsal így el is indult.Hát.Gyorsan el kell ugorjak egy bolba vásárolni valami ruhát,meg egy cipőt és egy táskát,de egy karkötő sem ártana.

Pontosan 7 órára értem haza.Gyorsan leraktam a megvett cuccokat a szobámban az ágyra és elmentem zuhanyozni.Mikor kész voltam,a hajamat egy hajsütővassal begöndörítettem.Utána fölraktam,egy amolyan estére való sminket,majd gyorsan magamra kaptam a ruhát.

Lehet,hogy merész ez a ruha,de én oda meg vissza vagyok érte.És különben is ez egy party ruhadarab!A gondolkodásból hirtelen a csengő hangjára lettem figyelmes.Ennyi lenne már az idő?!

-Szia Harry!-egy szövet kabátot viselt,alatta egy felgyűrt ujjú kék inget és egy fekete farmert.Kicsit elidőztem lehet a vizslatásán,de legalább nem cikizett ezzel.Pff.Bezártam az ajtót és a kapum is majd megfordultam és Harry tekintetével találtam magam.Ő is biztosan tovább nézett...

-Nagyon csinos vagy ebben a ruhában!-mondta őszintén-és a hajad is jó.

-Köszi.De azért te is jól nézel ki.-majd el is indultunk az autójához.30 perc volt az út.Eközben rádióval hangoltuk rá magunkat a party hangulathoz.Mindent elénekeltünk.Közösen.Személy szerint én inkább csak szakadtam a röhögéstől,mert Harry nagyon jót érzett és tök idétlenül énekelt.

-Miss Clark.-nyitotta ki a kocsi ajtaját.Milyen figyelmes!

-Oh,Mrs. Styles...-mosolyogva dörgöltem orra alá,miután kiszálltam.

-Ilyenkor mit érzünk?-röhögött saját magán és rajtam,persze ezen én is nevettem.A szórakozóhely,már kintről hangosnak bizonyult nekünk.Meglátjuk mi lesz.De szerintem nagyon jó esténk lesz.Mikor megtaláltuk Liamet,Louist,Niallt és Zaynt meg a barátnőiket,akkor rögtön oda is mentünk az asztalunkhoz.Csak Niall érkezett egyedül.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre oda a társaságunknak.Bal oldalt vannak ilyen asztalos-székes  boxok ahol az emberek békésen társalognak.Vannak akikben sok a pia és ordítva beszélnek.Mindegy.

-Végre mosolyogsz Melia!-mondta Zayn mikor leültünk

-Hát..igen.-mosolyogtam rá.

-Egyébként bemutatnánk neked a lányokat.Ő itt Danielle,Elenor és Perrie.-én csak szégyenlősen intettem és mondtam egy 'Örülök' rövidke mondatot.Sokkal szebbek,mint én.És idősebbek is egy pár évvel.

Sokat beszéltünk,megismertem a lányokat is.Idejött egy ismerősük a srácoknak,valami Ed Sheeran.Megkínált minket piával.Én nem szeretek inni....

-Én nem kérek ne haragudj...

-Biztos?Csak egy koktélt a kedvemért!

-Utálom a piát.-kezdtem ideges lenni,mert még mindig rám akarja erőszakolni a piát.De én  u-tá-lom!

-Harry te iszol?Whiskey?

-Nem nem kérek..

-Miért?Meg vagy húzatva Styles??

-Nem,csak most vezetek.

-Miért egyedül jöttél,miért nem Liamékkel?

-Velem jött Melia-vetett rám egy pillantást Harry.

-Ó,akkor ti együtt vagytok?

-Légy szíves ezt ne most.-borult le Harry az asztalra.Szerintem elege lett Edből.Biztos sok a pia benne.

-Igen együtt vagyunk.-mondtam ki a mondatot mire halál csönd lett az asztalunknál és csak engem néztek.Harry nagyon értetlenül nézett rám.

-Na akkor én mentem,ja őőő...Sok boldogságot.-erre nem mondtunk semmit,csak összeröhögtünk Harryvel.Még nem döntöttük el,hogy mi lesz kettőnkkel.Egyenlőre megbeszéltük,hogy nem is akarjuk még.

-Jössz velem egy táncra?

-Hát ha így kérsz fel...Harry Menthetetlen Styles.

-Szabad egy táncra Melia Elbűvölő Clark?-az asztalunknál mindenki csak röhögött.Volt aki jól meg is nézett minket mert azt hitte,hogy hülyék lettünk 2 perc alatt.Ja!Még soha nem lassúzta senkivel,úgyhogy reméltem,hogy jól fog sikerülni az első.Harry a jobb kezemet gyengén fogta mellkasánál tartva a másik keze derekamon pihent.Én hátulról fogtam meg vállát szabad kezemmel,vállába fúrtam fejem.Harry illata,olyan volt,mint...Leírhatatlan!Tánc közben láttam az asztalon lévőkön,hogy örülnek.De hogy minek?

-Harry?

-Mond.-csak egymás fülébe sugdolóztunk egész végig.

-Én...Köszönöm,hogy ilyen kedves vagy!

-Melia,én  szeretlek mindennél jobban!-majd egy puszit adott arcomra.Azért szerintem aranyos,hogy rögtön nem falt fel.Vagy is hogy nem smárolt le.Szerintem Harry egy nagyon tisztelettudó,aranyos ember.Mikor vége lett a lassú számnak jött egy gyors.Én már léptem volna le a tánctérről,mikor Harry visszahúzott.Jó,hát lötyögjünk egy kicsit,mint a filmekben.A végére már tök jól belejöttünk,de viszont mind a ketten kifáradtunk így visszamentünk a többiekhez.

-Táncparkett ördögei,mondom én...-szólalt meg Danielle.Azt hiszem ő táncol.

-Jó,nem volt valami profi naa.

-Nem ezt igazából mondom..

-Tényleg?-csillant föl a szemem.

-Egyszer eljöhetnél a tánciskolánkba.

-Majd lehet egyszer.-majd elkezdtünk társalogni.Hirtelen Harry meglátott valakit.

-Melia,odamegyünk a bárpulthoz?Ott az egyik haverom.

-Jó,hogy ne!!-mondtam örömmel,majd odamentünk a nagy tömegen keresztül.Én leültem az egyik közeli bárszékre,hadd beszélgessen Harry.Ekkor odajött hozzám egy 19-20 éveiben járó fiú.

-Te mit csinálsz itt egyedül?Nem jössz velem szobára?

-Tűnj már el innen,te seggfej!!

-Ó anyád nem tanította meg hogy ne vegyél fel ilyen rövid ruhát??-fogdosta a vállam,de én lelöktem nagy tenyerét.Mindenki minket nézett,talán minden el is halkult kicsit.

-A rohadt életbe is nekem nincs anyám,takarodj már!-Felmérhetetlenül ideges lettem,a könnyeim csak folytak le az arcomon.Harry odalépett mellém.

-Tényleg menj el vagy máshogy fog kinézni az arcod.

-Anyád biztos kurva apád meg egy alkoholista.-mindenki huhogni kezdett és ki is röhögtek egy páran.Én csak fogtam a táskám és kiszaladtam az épületből.Zokogtam.Nem érdekel ki mit gondol,hogy mindig csak sírok,de én sírtam.Zayn és Liam még utánam kiáltotta,hogy álljak már meg,de nem tettem.Nekem ez nagy szégyen,hogy nem tudom kik a szüleim és hogy árva vagyok.Mindig azt mondom,hogy nem érdekel mások mit gondolnak.Hazudtam.Csak zokogtam a szórakozóhely előtt.Hideg is volt.De tudtam,hogy Harry nem hagyna egyedül elmenni,ezért megvártam.Nagyon rosszul esett,az amit mondott az fiú bent.Szétvet az ideg.

-Melia!-ölelt meg hátulról Harry.És én még jobban zokogni kezdtem.Így álltunk körülbelül 5 percig.Kibújtam az öleléséből és felé fordultam.

-Én csak egy ember vagyok a sok közül.Akkor miért engem csesztetnek?Nem értik,hogy normális életre vágyok?Várj csak.Nem is lehet normális életem,nincsenek rokonaim se szüleim.A francba is!!-Majd Harry mellkasának nekifutottam,ő pedig csak megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.Most ő bújt ki az ölelésből,de levette a szövet kabátját,majd vállamra tette.

-Átjönnél hozzám?-tette fel a kérdést Harry.

-Nincs késő?Fél 11 van...

-Mármint aludni,ha van kedved.

-Ne haragudj Harry én nem is tudom,nem szeretnék zavarni..

-Csak ha van kedved.-végül 1perc csönd után adtam a választ Harrynek.

-Jó legyen,de hazavinnél egy pár cuccért?

-Persze.-majd beültünk az autóba.Nem beszélgettünk,én inkább csak magamba roskadva néztem az útra kiszűrődő fényt,ami a kocsiból jött.Mikor odaértünk csak én szálltam ki és gyorsan berobogtam a házba.Összeszedtem egy alvóruhát,meg egy holnapi ruhát,mert holnap lesz valami dedikálás a fiúknak és mint mindenes,el kell őket kísérnem Louval.Visszasiettem egy nagyobb méretű fekete táskával,amibe gyorsan beledobáltam a cuccaim.10 perc alatt oda is értünk Harry házához.Szép nagy.

Bevezetett a nappaliba,ott levettem a tőle kapott kabátot és letettem a fekete bőr ülőre.Odasétáltam a könyves polchoz,ahol voltak fényképei a családjáról is.Egy képen rajta volt Ő,Gemma,Anne és a mostoha apukája.A kezembe vettem és úgy néztem meg jobban.Valamiért egy könnycseppet éreztem az arcomon.Fáj,hogy nincs családom.Harry visszajött a konyhából egy pohár narancslével.

-Hé ne sírj,itt egy kis üdítő.-nyomtam a kezembe a poharat.

ZENÉVEL OLVASD ! :)

-Harry én nagyon sajnálom,hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak.-szólaltam meg,miután megittam a teljes pohár tartalmát.

-Ne hülyéskedj,ha valaki bánt én megvédelek.

-Harry én tényleg köszönök mindent!-tettem le a poharat az asztalra.Végül a nyakába borultam és megint sírtam.Miért velem van ez?Nem voltam rossz senkihez soha,én mégis ezt kapom.Próbálok mindennek és mindenkinek megfelelni.Mindig mosolygok,hogy eltüntessem a szomorúságomat.Remélem,hogy egy nap nem így lesz az egész és a szüleim is megismerem és minden megváltozik.Nem,nem arra vágyom,hogy gazdag családból származzam,csak,hogy egy tisztelettel teli édesanyám és édesapám legyen egyszer.

-Nyugodj meg én itt vagyok neked!-emelte fel állam Harry.

-Köszönöm!-mondtam suttogva,alig hallhatóan,de láttam Harry pontosan megértette,mert adott mégy egy puszit.Megöleltem és a fülébe súgtam kérdésem:

-Nem lenne gond,ha nem aludnék veled?Bocs,csak ez...Túl gyors.

-Semmi gond,ez a te döntésed!-simogatta a hátam.-majd alszok a földön.

-Jaj mire vagy képes még miattam?-nevettem föl.Hihetetlen,hogy el tudja felejtetni minden gondom 1 röpke perc alatt.Kész vagyok tőle,én teljes szívemből szeretem,ez már biztos!

-Sok mindenre,csak hogy boldog légy.-összekulcsoltuk kezeinket,Az ő keze jóval nagyobb,mint az enyém.És puha is.Harry minden részletétől elájulnék.

-Akkor menjünk föl.-majd fogtam a táskám és fölmentünk.Igazából minden rendbe volt téve a szobájában.Mondjuk vicces lett volna,ha nem.

-Tényleg a földön alszol?-jöttem ki a szobájából nyíló fürdőből már alvó ruhába öltözve.

-Nem,van itt egy ágymatrac.Majd ezen.

-Áh,én mondtam,hogy nem akarom fölborítani a napod...

-Hagyd már inkább ne kérj ennyiszer bocsánatot,pihend ki magad a holnapi dedikálásra!

-Jó teljesen igazad van,de azért kapok jó éjt puszit?

-Persze édes.-majd kaptam egy puszit a szám sarkába.Harry az ágy bal oldalán feküdt,a földön egy matracon.Még mondtuk egy párszor egymásnak,hogy 'Jó éjt' aztán elkapott az álom.

Feeling: A buliban az a srác teljesen elvette a kedvem.De ezt Harry nem hagyta,segített nekem.És,mint kiderült én is szeretem.Rájöttem.De Lou nélkül nem ment volna.Mindennél jobban,de tényleg.Csak még nem nagyon bízom meg az érzéseimben.Vagy is abban,hogy ha elmondom,akkor hogy alakulnak majd a dolgok,kicsit félek kimondani az érzéseim.De viszont kedves velem és tiszteletben tartja,hogy én még nem nagyon tudom,hogy mit jelent ő számomra.Ez az" ottalvósdi " meg nagyon viccesen néz ki :D . Harry egy matracon,de akkor is a földön én meg az ágyában. SZERETEM!